Visszalépés a főoldalra
A bevezető
Az E - Lista
Szakkifejezések

Az élelmiszer adalékok fogalma!

ÉLELMISZER ADALÉK FOGALMA

 

Az úgynevezett élelmiszer-adalékanyagok arra szolgálnak, hogy javítsák az ételek kinézetét, ízét és állagát, fokozzák eltarthatóságát és eladhatóságát. 

Önmagukban nem minősülnek élelmiszernek. 

Többnyire szintetikus anyagok, de egyre többször és nagyobb mértékben alkalmaznak természetes anyagokat. 

Az adalékanyagokat előzetesen laboratóriumokban vizsgálják és tesztelik, és csak akkor engedélyezik a felhasználásukat, ha az egészségre ártalmatlannak bizonyulnak. 

Ennek ellenére mind gyakrabban váltanak ki allergiához hasonló tüneteket (ekcéma, krónikus nátha, asztma, migrén, emésztési problémák). 

Ha fennáll az élelmiszer-allergia vagy élelmiszer-intolerancia gyanúja, nem marad más, mint az ennivalók fáradságos tesztelése (kizárásos diéta ill. adalékanyag-mentes diéta), hogy kiderítsük melyik okozza a tüneteket.

Az EU az 1960-as években dolgozta ki a tagállamaiban engedélyezett adalékanyagok azonosító rendszerét. A felhasznált adalékanyagok pontos (kémiai) elnevezéséhez kapcsolták az ún. E-számokat. 

Ennek elsődleges oka a kémiai elnevezések különféle értelmezési nehézségeinek elkerülése volt, de elterjedésükben nagy szerepet kaptak az erősödő fogyasztóvédelmi követelések is. 

Az élelmiszeripari technológiák fejlődése az évek során óriási mértékben felduzzasztotta az új adalékanyagok számát. Jelenleg több mint 700 engedélyezett adalékanyag kerül felhasználásra az élelmiszeriparban. 1996. január 1-én Magyarország is bevezette az adalékanyagok jelölésére és gyors azonosítására alkalmas E-számrendszert. 

Az új magyar élelmiszertörvény, annak végrehajtási rendelete és a kapcsolódó jogszabályok - az EU-hoz igazodóan - ma már nálunk is kötelezően előírják az élelmiszereknél felhasznált anyagok, aromák és adalékanyagok pontos feltüntetését. 

A (még) hatályos magyar szabvány a hazai gyártóknak az EU-nál jóval kevesebb adalékanyag felhasználását engedi. 

Ez csak az EU-csatlakozásig marad így, mivel a belépés egyik feltétele az ottani előírások (adalékfajták + határértékek) azonnali átvétele.

Az adalékanyagokat - a többi összetevővel együtt - fel kell tüntetni az élelmiszer csomagolásán.

A felsorolt adalékanyagok sorrendje a mennyiséget tükrözi: legelső a legnagyobb mennyiségben felhasznált anyag, a a legutolsó a legkisebb mennyiségű.

SZINEZÉKEK

Színezékek olyan anyagok, amelyek egy adott élelmiszernek, illetve  élelmiszerfogyasztásra nem kerülő részének (pl. szár, levél, esetenként a héj, burkolat) színt adnak, vagy az élelmiszer eredeti színét helyreállítják. 

A színezékek lehetnek természetes kivonatok (főleg növényi), de sok esetben mesterséges, kémiai eredetű anyagokat alkalmaznak. 

Az érzékenységet leggyakrabban a színezékek, az aromák és a tartósítószerek váltják ki.

A színezőanyagok optikailag javítják az élelmiszer kinézetét, ill. csökkentik a feldolgozás közben történt színveszteséget (pl. gyümölcs- és zöldségkonzerveknél).
A

természetes színanyagoknak (pl. klorofil, betanin, antocianid, ribiflavin) nincs káros hatásuk. 

Egyre nagyobb a kereslet a bodza piros színezőanyagáért is, mivel egyes termékekben már csak ezt szabad használni.

A szintetikus festékek közül a sárga (E 102) csak üdítőitalokhoz, a narancssárga (E110) fagylaltokhoz és pudingokhoz, a piros azorubin (E122) édességekhez és pudingokhoz, a vörös (E123) csak marcipánhoz használható.
Az aszpirinre és érzéstelenítőkre érzékeny allergiások különösen erőteljesen reagálnak az
E 102 számmal jelölt tartrazin nevű színezékre.
Gyakran színezett élelmiszerek:

Marcipán, cukorkafélék, cukorbevonat, kandírozott gyümölcsök, mesterséges fagylalt, krémes ételek, zselék, pudingok, mesterséges innivalók, üdítők, garnéla, tengeri lazac, gyümölcsös aromával készült likőrök, eper-, cseresznye-, málna- és szilvakompót.

        Amerikai kutatások szerint a hiperaktív gyerekek                             jól gyógyíthatók olyan étrenddel, amelyből teljesen                         hiányoznak a mesterséges színező- és                                             aromaanyagok.

 

       TARTÓSÍTÓSZEREK

Tartósítószerek azok az anyagok, amelyek a mikroorganizmusok okozta romlás megakadályozásával meghosszabbítják az élelmiszerek eltarthatóságát. 

A tartósítószerek zömében szintetikus úton előállított vegyületek, és sajnos kevéssé elterjedtek a természetes anyagok. 

A tartósítószerek elősegítik a mikro toxinok (a penészgombák által termelt mérgek) képződését is.

A tartósítószereket nem minden esetben kell, feltünteti:

főleg akkor nem, ha az élelmiszerbe kevert (más) adalékanyaggal kerülnek a termékbe. A konzerválószerek közül legnagyobb mennyiségben a szorbinsavat (E200) használják, aminek nincs káros hatása. 

A kén-dioxid és a kénessav sói (a szulfitok) az egyik legáltalánosabban használt, legősibb adalékanyagok egyike. Az élelmiszerekben a szulfitok bontják a a B1-vitamint.

 A szulfitra érzékeny embereknél fejfájást, rosszullétet, hasmenést, rosszabb esetben anyagcsere- vagy idegrendszeri zavart, asztmarohamokat, még súlyosabb esetben anafilaxiás sokkot idézhet elő.

Főleg a fehér borok, pezsgők, szárított gyümölcsök, lekvárok tartósításához használják. A kén-dioxidról kokarcigonén hatás feltételezhető (más anyagokkal együtthatva elősegíti a rák kialakulását).

A fenilek és fenolok (E 230, 231, 232) a citrusfélék gombaölő szere, amelyet legtöbbször kombinálva alkalmaznak. A hámozáskor az adalékanyag egy részét ujjunkkal rávihetjük a gyümölcs húsára. 

Mivel esetenként a narancs, citrom stb. csomagolópapírját is ezekkel az anyagokkal impregnálják, ezért ne engedjük a gyereket a csomagolópapírral játszani. 

A tiabendazol a banán penészgomba elleni védőanyaga. 

A nitrátok és nitritek a trágyázás miatt naponta kerülnek terítékre növényeinkben.

A nátrium-nitritet (E250) pácléhez, halhoz, sajthoz használják. Túlzott mértékű fogyasztását kerülni kell. 

A nitritet a húskészítmények (töltelékáruk) színezésére használják, emellett a kolbász- és szalámifélék eltarthatóságát is növeli. A sonka pácolásához használt sós lé megengedett nitrát tartalma tízszerese az ivóvízben engedélyezett maximumnak. A nitrátokat (E251, E252) a kemény (szeletelhető) sajtok tartósításához és speciális halkészítmények érleléséhez is alkalmazzák.

A szervezetben a nitrátok nitritekké alakulhatnak, ez utóbbi pedig a gyomorban és a belekben reakcióba léphet más élelmiszer-összetevőkkel. 

Mindez elősegítheti a rákkeltő nitrózaminok kialakulását. 

Meggátolhatják a vörösvérsejtek oxigénfelvételét, ami cianózist ("kékbetegséget") válthat ki.
Az E 210 számot viselő benzoesav nagyon vitatott, jóllehet természetes formában is előfordul az egresben, eperben, ribizliben, szőlőben, fahéjban, tejtermékekben, mézben, szegfűszegben. 

Tartósítószerként adagolva azonban ennek ellenére mellékhatások jelentkezhetnek. Az E210-213 az embernél viszonylag gyakran vált ki allergiát (asztmát, csalánkiütést). 

Hatása felerősödik, ha együtt alkalmazzák az E 221-es nátrium-szulfittal. Azok a betegek, akik sem az aszpirint, sem a reumaellenes szereket nem tűrik, vagy gyakran szenvednek csalánkiütésben, azok gyakran mutatnak allergiás reakciót a benzoesavra is.
Az asztmások viszont a kéndioxiddal (E 220) vagy a kéndioxidot képező szulfitokkal (E 221, 222, 223, 224, 226, 227, 228) tartósított élelmiszerekre reagálhatnak allergiával, asztmás rohammal.

Benzoesavval gyakran tartósított élelmiszerek: marinált halak és kagylók, majonéz, salátaöntetek, saláták, gyümölcslevek és üdítők alapanyagai, joghurtok gyümölcskészítményei, savanyú konzervek, szeletekre vágva csomagolt kenyér, diétás lekvárok.

Tartósítószert használnak haltermékek, a gyümölcslevek, az üdítőitalok, a kenyér, a pékáruk, a saláták, a margarin, a salátaszószok, a bor, a szárított gyümölcsök és zöldségek, a citrus gyümölcsök stb. tartósításához.

ANTIOXIDÁNSOK

Antioxidáns anyagok az oxidáció okozta romlás - mint a zsírok avasodása és a színváltozások - megakadályozásával meghosszabbítják az élelmiszerek eltarthatóságát. 

Sok természetes eredetű, biotechnológiailag vagy kémiai úton előállított anyag tartozik e csoportba. 

Széles körben alkalmazott adalékok a C- és E- vitamin szintetikusan előállított formái (E 300-309) Az antioxidánsok úgy növelik az eltarthatóságot, hogy késleltetik az élelmiszerek kémiai - oxidáció okozta - romlását (pl. a zsírok avasodását, a gyümölcsök megbarnulását). 

Ezek az adalékok tehát kiegészítik a mikroorganizmusok okozta romlást gátló tartósítószerek hatását.
Felhasználási területük: zacskós levesek, rágcsálnivalók, margarinok, majonéz, rágógumi, olajok, pékáruk, fagylalt, marcipán, stb. E320 Butil-hidroxi-anizol (BHA) és E321 Butil-hidroxi-toluol (BHT) szintetikus anyagok. 

A BHA (E320) a rágcsálnivaló termékeket védi az íz hibáktól, javítja a marcipán, nugát és máktöltelék eltarthatóságát. A pék- és cukrászárukon az anyag összetételének feltüntetése nem kötelező. 

Az EU a következő termékeknél tervezi az engedélyezést: levesek, halkonzervek, reggeliző-gabonafélék (müzli), dió és mogyorófélék, valamint fűszerek. 

A BHT csak rágóguminál engedélyezett. Nagy valószínűséggel allergiát okoznak.
A propil-gallát E 310 a csecsemőknél életveszélyes cianózist (kékbetegség) válthat ki. 

A csecsemőtételek készítésénél ugyan nem szabad felhasználni, de engedélyezett olyan tipikus gyermek-élelmiszereknél, mint a marcipán, a nugát, a rágcsálnivalók, vagy zacskós levesek.

 

EMULGEÁLÓ SZEREK

Az emulgeátorok hatásmechanizmusa a mosószerekéhez hasonlít.

Lehetővé teszik több - egyébként nem vegyíthető - fázis (pl. a víz és a zsír) összekeverését és stabilizálják a keverék állagát. 

Nagy jelentősége van a félkész- és készételek, az instant (folyadékban oldódó) termékek előállításánál.

Felhasználásukkal nő a tészták gépi megmunkálhatósága, könnyebb a megfelelő szemcsésség, a habosság, vagy a krémszerűség beállítása. 

Ezzel együtt alapanyag is megtakarítható, hiszen így az anyagba több víz, vagy levegő keverhető. 

Mivel az emulgeátorok - a természetes emulgeátorok is - biológiai rendszerekben felettébb hatékonyak, csak nagyon óvatosan szabadna őket az élelmiszerekbe adagolni.

Az emulgeátorok megváltoztatják a membránok áteresztőképességét, ezért használják pl. a peszticidek hatékonyságának növelésére. 

Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért játszhatnak fontos szerepet a bélmegbetegedéseknél és allergiáknál. 

Megváltoztatják a nyálkahártya felületét, koncentráltabb formában károsítják a sejtmembránt és a bél nyálkahártyáját, átjárhatóvá téve ezeket az allergiát kiváltó táplálék összetevők, lebomlási termékek és adalékanyagok számára.

Az emulgátorok felhasználási területe: pékáruk, édességek, öntetek, desszertek, margarin, kolbász- és szalámifélék, fagylalt és még sok minden más. 

Az emulgeátorok feltüntetése sok esetben nem kötelező, tényleges hatásuk pedig emiatt nehezen értékelhető.

A leggyakrabban és legsokoldalúbban használt emulgeátorok (E322 ill. E471) egészségi szempontból nem veszélyesek. 

Az emulgátorok toxikológiai vizsgálatai eléggé hiá-nyosak, legtöbbször maga az előállító végzi el azokat. Ismert, hogy az emulgeátorok megváltoztatják a membránok áteresztőképességét; ezért használják pl. a peszticidek hatékonyságának növelésére. 

EMULGEÁLÓ SÓK

Emulgeáló sók (ömlesztő sók) azok az anyagok, amelyek a sajtban lévő fehérjéket folyékony állapotúvá alakítják, és a zsírt és más komponenseket egyenletesen eloszlatják

SŰRÍTŐ ANYAGOK
Sűrítő anyagok azok az anyagok, amelyek növelik az élelmiszer viszkozitását (sűrűségét ) A sűrítőanyagokat nemcsak besűrítésre és zselésítésre használják, hanem egyre gyakrabban az élelmiszer optimális állagának beállítására (így érik el az italok kellő testességét, vagy a gumimacik élvezetes rághatóságát). 

A sűrítőanyagok szabályozzák a kész öntetek viszkozitását, megakadályozzák a kakaórészecskék lerakódását a tejben, vagy vágható állagúra kocsonyásítják a vizet.

Sok kalóriaszegény "light" terméknél nélkülözhetetlen.
Felhasználási területe: Lekvárok, sajt- és húskészítmények, pékáruk, tésztatermékek, porított (instant) italfélék, csecsemőételek, diétás termékek, zselék, pudingok, fagylaltok, habok és édességek stb.

ZSELÉSÍTŐ ANYAGOK
Zselésítő anyagok azok az anyagok, amelyek zseléképzéssel alakítják ki az élelmiszer szerkezetét.

STABILIZÁTOROK
Stabilizátorok azok az anyagok, amelyek lehetővé teszik az élelmiszer fizikai-kémiai állapotának megőrzését. Stabilizátorok azok az anyagok is, amelyek képesek két vagy több nem elegyedő anyag homogén keverékének fenntartására az élelmiszerben, továbbá azok az anyagok, amelyek stabilizálják, megőrzik, vagy erősítik az élelmiszer meglévő színét.

 

ÍZFOKOZÓK ÉS AROMÁK
Ízfokozók azok az anyagok, amelyek fokozzák az élelmiszerek meglévő ízét és zamatát. 

Az élelmiszereknek ízt és szagot kölcsönöznek, elnyomják az íz béli hibákat és állandósítják az élelmiszer ízét. 

Növelhetik az élvezeti értékét, de túlfogyasztásra is ingerelhetnek. 

Ezek az adalékanyagok főleg olyan termékek eladhatóságát segítik, amelyek ízét, aromáját kedvezőtlenül befolyásoló (rossz) nyersanyagból vagy technológiával készítettek. 

Mivel az aromákat a könnyebb kezelhetőség kedvéért általában oldószerekkel és hordozóanyagokkal kell vegyíteni, így azok még számos egyéb anyagot is juttatnak az élelmiszerekbe. 

A gutamátok (E 621-625), az inozinátok (E 631, 632) és a guanilátok (E 627, 628) erősítik a húsok és a készételek ízét, és elnyomnak olyan nemkívánatos tulajdonságokat, mint a csípősség, a nyers-, a keserű- és a halíz. 

A vérünkbe kerülő gutamát azonban zsibbadást válthat ki a nyakban és a lábban, nyomásérzést a mellkasban, és általános rosszullétet.

ÉTKEZÉSI SAVAK
Étkezési savak azok az anyagok, amelyek növelik az élelmiszer savasságát és/vagy annak savanyú ízt adnak.

Általában erre a célra természetes eredetű gyümölcssavakat szoktak használni, bár ezeknél az anyagoknál is sokszor előtérbe kerül a szintetikus előállítás.

 

SAVANYÚSÁGOT SZABÁLYOZÓK
Savanyúságot szabályozó anyagok azok az anyagok, amelyek megváltoztatják vagy szabályozzák az élelmiszer savasságát vagy lúgosságát. 
Ezeknek az adalékoknak nemcsak az a szerepe, hogy az élelmiszereknek kellemes savanyú ízt adjanak, hanem tartósító tulajdonsággal is bírnak (pl. az ecet). 
Némelyikük emellett, mint szilárdító szer vagy kelesztőszer használatos, de vannak zselésítőként, antioxidánsként és emulgeátorként adagolt savanyító szerek is.
A savanyúságot szabályzó anyagok lehetővé teszik egy élelmiszer savasságának pontos értékre történő beállítását.
 Ide főleg az ún. puffer anyagok (foszfátok, citrátok), valamint a lúgok és a savak sorolhatók. 
A foszforsav és sói (E338-341), a difoszfátok és polifoszfátok (E45O-452, E54O-544) - bár nem egyértelműen ártalmasak -, a legvitatottabb adalékok közé tartoznak. 
Az ugyan még nem bizonyított, hogy a gyerekeknél hiperaktivitást váltanak ki, az azonban igen, hogy a foszfátok befolyásolják az emberi szervezet kálciumanyagcseréjét. 
Túl sok foszfor bevitele megbontja a foszfát-kalcium egyensúlyt és megakadályozhatja a szervezet kalciumfelvételét (ami csontritkuláshoz vezethet).

Foszfát: főként a virsli gyártásnál használatos, hogy a hideg húsból, zsírból és vízből frissnek és lédúsnak látszó virslit tudjanak készíteni. 
A mellékhatása vitatott. 
A túl sok foszfát felborítja a szervezet kalcium-anyagcseréjét, és a kalcium kiürüléséhez vezethet.
Citrát: a különféle cifrátokat (E 331, 332, 333) mint a foszfátok "természetes" alternatíváit alkalmazzák, mivel a citrát is képes pótolni a frissen vágott hús vízmegkötő képességét. 
A citrát is beleavatkozik az emberi szervezetbe, csakúgy, mint a foszfát, és befolyásolhatja a vérképződést és egyéb létfontosságú funkciókat.
Felhasználási terület: burgonyatermékeknél, pékáruknál, húskészítményeknél, kenősajtoknál, fagylaltnál és koffeintartalmú üdítőitaloknál.

CSOMÓSODÁST ÉS LESÜLÉST GÁTLÓK

Csomósodást és lesülést gátló anyagok csökkentik az élelmiszer önálló részeinek egymáshoz tapadását, gátolják az élelmiszer részecskéinek vízfelvételét, elválasztják az elemi szemcséket egymástól. 

A csomósodást gátló adalékok megakadályozzák az élelmiszer-részecskék összetapadását (pl. a lisztnél) illetve azt, hogy a késztermék odatapadjon a formához (a futószalaghoz, a tepsihez). 

Ezen kívül megakadályozzák az összeragadást (pl. a cukorkáknál), és biztosítják egyes anyagok szórhatóságát (pl. a sónál).

MÓDOSÍTOTT KEMÉNYÍTŐK
Módosított keményítők azok az anyagok, amelyeket étkezési keményítőből egy vagy több kémiai kezeléssel nyertek, fizikai vagy enzimes úton és savas vagy lúgos kezeléssel folyósítottak vagy fehérítettek.

ÉDESÍTŐSZEREK

Elsősorban a diabetikus és "light" termékek édesítésére használják. 

Étvágynövelő hatásúak. 

Az élelmiszerek édes ízének kialakítására vagy asztali édesítőszerekként használják.

Egy részük természetes cukorjellegű anyag, más részüket szintetikusan állítják elő. 

Megjegyzés: Az E-420, E-421, E-953, E-965, E-966, E-967 nagyobb mennyiség fogyasztása hashajtóhatású. Az E-951 aszpartám: Fenil-alanin-forrást tartalmaz. 

Elsősorban a diabetikus és "light" termékek édesítésére használják. 

Általánosan elterjedt nézet, hogy az édesítőszerek segítségével egy csapásra le lehet fogyni. Ez nem így van, sőt a szerek pont a túlsúlyosoknak okoznak problémát. Egy 8O. OOO nőn végzett nagyszabású amerikai felmérés arra az eredményre jutott, hogy az édesítőszer használóknál átlagban nagyobb mértékű volt a súlygyarapodás, mint a cukrot fogyasztóknál. 

Ezt a szerek étvágybefolyásoló hatásával magyarázzák. Az édesítőszereket disznók takarmányaiban pl. az étvágynövelési céllal alkalmazzák.

TÉRFOGATNÖVELŐ SZEREK

Térfogatnövelő szerek azok az anyagok vagy anyagkeverékek, amelyek gáz képződésével növelik a tészták térfogatát.

HABZÁS GÁTLÓK
Habzásgátlók amelyek megakadályozzák vagy csökkentik az élelmiszergyártás során (pl. Mosás, főzés, töltés stb.) során föllépő nem kívánatos habzást a habzást.

FÉNYEZŐ ANYAGOK
Fényező anyagok (beleértve a kenőanyagokat is) azok az anyagok, amelyek az élelmiszer külső felületén alkalmazva csillogó megjelenést adnak vagy védőbevonatot képeznek.

LISZTJAVÍTÓ SZEREK
Lisztjavító szerek azok az anyagok, amelyeket a liszthez vagy a tésztához adnak, hogy javítsák sütési tulajdonságaikat (térfogat, bélszerkezet).

SZILÁRDÍTÓ ANYAGOK
Szilárdító anyagok azok az anyagok, amelyek a gyümölcsök vagy a zöldségek szöveteit keménnyé vagy ropogóssá teszik, vagy így tartják, illetve zselésítő szerekkel szilárd gélt képeznek.

NEDVESÍTŐ SZEREK
Nedvesítő szerek azok az anyagok, amelyek megvédik az élelmiszert a kiszáradástól, ellensúlyozva egy száraz légtér hatását, vagy elősegítik egy portermék vízben való oldódását.

KELÁTKÉPZÕ ANYAGOK
Kelátképző anyagok, amelyek fémionokat kémiailag megkötik.

ENZIMEK
Az enzimek természetes biológiai katalizátorok, amelyeket az élelmiszergyártásban gyakran technológiai segédanyagként alkalmaznak. 

Mivel az enzimeket általában nem tisztítják, így velük együtt mindenféle adalékanyag kerülhet az élelmiszerbe (pl. tartósítószerek).

A csírátlanítás érdekében az enzimeket gyakran sugár kezelik.

A legtöbb enzim ún. "mellékaktivizálókat" is tartalmaz, vagyis további enzimeket. Az enzimek toxikológiai problémái sokrétűek és általában az előállítási folyamathoz kötődnek. 

Sok enzimet penészgombából, baktériumokból, vagy vágóállatok mirigyeiből nyernek. 

Ez annak az elméleti kockázatát vonja maga után, hogy a szervezetbe mikotoxinok, endotoxinok, vagy patogén csírák is bekerülnek. 

Mivel az érzékeny enzimekkel nagyon kíméletesen kell bánni, a szennyeződés veszélye nagyobb, mint bármely más termék esetében. 

Sok enzimet penészgombából, baktériumokból, vagy vágóállatok mirigyeiből nyernek. Mivel az érzékeny enzimekkel nagyon kíméletesen kell bánni, a szennyeződés veszélye nagyobb, mint bármely más termék esetében.

TÖMEGNÖVELŐ SZEREK
Tömegnövelő szerek azok az anyagok, amelyek növelik az élelmiszer tömegét anélkül, hogy lényegesen növelnék annak hasznosuló energiatartalmát.

HAJTÓ ÉS CSOMAGOLÓ GÁZOK
Hajtógázok és csomagológázok azok a levegőtől eltérő gázok, amelyeket az élelmiszer betöltése előtt, alatt, vagy után vezetnek be az élelmiszer csomagolásába, illetve azok a levegőtől eltérő gázok, amelyek az élelmiszert a csomagolóeszközből kiszorítják.

HORDOZÓ SZEREK

Hordozóoldószereket más adalékok használatának megkönnyítésére alkalmazzák.

Saját technológiai hatásuk nincs, de alkalmazásukkal az adalékanyag oldása, hígítása, szétoszlatása vagy másféle fizikai módosítása egyszerűbbé válik, úgy hogy technológiai funkciója nem változik meg.