Visszalépés a főoldalra
A fenmaradó probléma?

A végére pedig egy kis ellenpropaganda információt is mellékeltem, abból a célból, hogy láthatóvá tegyük, hogy az élelmiszer IPAR Támogatóinak az ellenérveit megismerhetővé tegyük.

Az ellentábor (akik arra ösztönöznek, hogy továbbra is fogyasszunk ilyen termékeket, mivel azok nem károsak, az Ő véleményük szerint) természetszerűen próbálja meggátolni az adatok terjedését, hiszen ha ezen információk alapján megváltoznának vásárlási szokásaink, akkor katasztrofális veszteségeket kellene elszámolniuk.

Hogy vajon táplálkoznak e velük ezen szennygyárak tulajdonosai az teljesen más kérdés!

Gondoljunk bele a felvágottakba!

Néhány nap után ki lehetne dobni őket, nem beszélve az el nem adott készletekről!

Vagy vegyük a tejet alapul.

Két nap után megsavanyodna!

 Ezt a problémát mindenki ismeri (milyen kellemetlen főleg nyáron!) 

Viszont, ha abba gondolunk, hogy minden mikroorganizmust kiirtottunk a tejtermékből, kivontuk az összes természetes forrását (pl. tejzsír, tápanyagok) megdolgoztuk adalékokkal (hogy úgy nézzen ki mint egy TEJ ízre, állagra, szagra, stb.) 

akkor már csak olyan termék marad vissza, melynek semmi köze a tejhez!

És ezt a terméket isszák milliók mindamellett, hogy parasztgazdák ezrei mennek tönkre a leadhatatlan nagyon jó minőségű tej és néhánytíz forintos felvásárlási ár miatt!

És amelyet nem adhatnak el a gazdák közvetlen törvényi szabályozás miatt!

Nem egyértelmű bízonyíték egy gondolkodni tudó ember számára?

A fent megállapított tényeket hosszú évek munkássága alatt, és számtalan állatkísérletekkel bizonyították, melyek egy részét az ellentábor próbál meg napjainkig elrejteni.

Az is tény, hogy felgyorsult életciklusunk és a 21. század meghozta töménytelen mennyiségű adalékok szükségességét, mert ennyi embert természetes élelemmel már gazdaságosan nem lehetne kiszolgálni, pedig a haszon az a legfontosabb bizonyos érdekcsoportoknak.

Ezt bizonyítják gyermekeink leukémiás és szaporodó egyéb betegségei, fiatal halálesetek sokasága, meg növekedett allergiaérzékenység, és sorolhatnánk tovább!….

Az információinkat pedig egy ősrégi mondással zárnám:

Amikor elfogy az utolsó hal a vizekből, amikor levadásszák az utolsó vadat az erdőkből, amikor kivágják az utolsó fát az erdőből, kifogják az utolsó halat a tengerekből, majd akkor! 

Igen, akkor elgondolkodhatunk, hogy a pénz, amit az évszázadok során kaptunk értük, azt vajon meg tudjuk –e enni?

Ráadásul a pénz adósság!

Ha nem lenne pénz, ne lenne adósság sem!