Visszalépés a főoldalra
Végkifejlet
Tanulság
Rémhirek, tévhitek
Természetes, vagy???
Utószó
Rémhirek pro kontra!

 RÉMHÍREK / TÉVHITEK

 

Időről időre fölbukkannak az élelmiszeradalékokkal, az élelmiszeripari technológiákkal riogató körlevelek, cikkek, melyek pontatlan fogalmazásukkal - néha tán szenzációt keresve - hamis információt juttatnak a fogyasztókhoz. Sajnos tényleg sok elgondolkodtató összetételű, és eredetű, termék kerül a vásárlók kosarába. És szükséges az óvatosság.

Dr. Sohár Pálné közleménye a "a düsseldorfi egyetem gyermek rákkutató klinikájának közlésé-re.
Már évekkel ezelőtt megjelent és az óta időről időre felbukkan egy, "a düsseldorfi egyetem gyermek rákkutató klinikájának közlése-ként feltüntetett lista, az élelmiszer-adalékanyagokról, mely úgymond "ártalmatlan", "gyanús", "veszélyes", "egészségkárosító", és "rákkeltő" csoportba osztva felsorolja ezen anyagok E-számait és azokat az élelmiszereket, amelyek fogyasztását élelmiszer adalékanyag tartalmuk miatt elkerülendőnek tart. A lista az átlagos magyar fogyasztó számára értékelhető információt aligha tartalmaz, hiszen kevesen tudják, hogy tulajdonképpen mi is az E-szám, és hogy melyik E-szám milyen adalékanyagot jelent. Ennek megfelelően kevés lehetősége nyílik arra, hogy a lista adalékanyagokra vonatkozó állításait felülvizsgálja, vagy ellenőrizze. Más a helyzet a "rossz példaként" említett élelmiszerekkel, melyek már sokkal kézzelfoghatóbbak a vásárlók számára, hiszen ismert márkanevekről, illetve termékfajtákról (rákkonzerv, vaníliapuding, kész szószok stb.) van szó.
Ilyen listák, illetve állítások olvasása után a fogyasztók jelentős része legalábbis átmenetileg bizonyára óvakodni fog a "hírbe hozott" élelmiszerektől.

Lehet, hogy ez a közlemény igazi célja?
Ki tudja?

Ez volt a kiinduló alapja a információs anyagunknak. Természetesen kibővítettük a már az óta ismertté vált adalékok E számaival! Azért nem kevertük össze a számozásokat, hogy jól érzékelhetőek legyenek a változások az elmúlt jó néhány év alatt! Természetesen a lista jóval magasabb és fejlettebb információval, kémiai képletekkel, kísérleti igazolásokkal bővített magyarázatot ad az olvasóknak, már abból a célból is, mivel tudjuk, hogy minden eszközt be fognak vetni a hitelesség elbizonytalanítására!

 (a szerk. Véleménye.)

Mindenesetre a folyamatosan megnyilvánuló fogyasztói aggodalmak, a szinte naponta érkező érdeklődő telefonok és levelek arra utalnak, hogy sokakat megtéveszt vagy megzavar a lista tartalma, ezért szükségesnek tartjuk az alábbiak közlését.
Ez a névtelen adalékanyag-lista félrevezető információkat tartalmaz és nyilvánvaló hamisítvány, nem a hivatkozott egyetemről került ki.
Ilyen lista ebben, vagy ehhez nagyon hasonló formában 20 éve létezik és forog közkézen Európában, általában elismert, jó nevű egészségügyi intézetekre, kórházakra hivatkozva.
A düsseldorfi egyetem vezetősége, hasonlóan az évekkel ezelőtt az egyik listában hasonlóképpen megnevezett híres francia Villejuif Rákkutató Intézet és Kórház vezetőihez, élesen elhatárolta magát az ügytől.

(Természetesen, hiszen elgondolkodhatunk azon, hogy ön vállalna-e esetleges pert a nyakába, csak azért, mert az élelmiszeriparnak ezek az információk kárt okoznak. Elvégre valakinek ezt az elmaradt hasznot ki kell fizetnie! Ha másnak nem akkor annak, aki ezt a szörnyű és magánemberként nem bizonyítható rémhírt terjeszti!

 A szerk. véleménye!)

1996 márciusában az illetékes német szövetségi egészségügyi intézet (BGVV) adott ki közleményt a szóban forgó élelmiszer adalékanyag lista cáfolatára.

Itthon az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet is hasonló értelemben foglalt állást már több ízben is a tv-ben és a sajtóban a lista felbukkanása óta.

Az élelmiszer-adalékanyagok felhasználása Magyarországon, ugyanúgy, mint a fejlett országokban mindenütt, nagyon szigorú feltételekhez kötött.
Törvény írja elő, hogy az adott célra csak az egészségügyi miniszter által engedélyezett anyagokat szabad alkalmazni, melyek a felhasználás szintjén egészségre bizonyítottan ártalmatlanok, alkalmazásuk technológiailag indokolt és a fogyasztó érdekeit szolgálja
.

Akkor mi van a felvágottak tartósító szereivel (nitritek, benzoátok), ezek már bizonyítottan egészséget károsítják, de betiltani nem lehet, mert akkor mi lenne a sok felvágottal? Ez gazdasági érdek, és fontosabb, mint néhány millió embertársunk egészsége.

(A szerk. véleménye.)

Az antioxidánsok a zsírok avasodását, zöldségek, gyümölcsök elszíneződését gátolják, az emulgeáló anyagok, habképzők, stabilizátorok, sűrítők, zselésítők, sűrítő és szilárdító anyagok az élelmiszerek kedvező állagának kialakítását vagy fenntartását segítik, a tartósítószerek késleltetik az élelmiszerek romlását, a savanyító szerek növelik, az élelmiszerek savasságát stb. Általában nagyon kevés kell belőlük a kívánt hatás eléréséhez, mennyiségük az élelmiszerekben ezred-tízezred résznyi. Legtöbbjük természetes vagy természetes eredetű, sokszor a természetes anyagokhoz hasonló szerkezetű.

(De nem pont ugyanolyan! A szerk. véleménye!)

Vannak mesterséges, az élelmiszerektől vagy élelmiszer-összetevőktől teljesen eltérő kémiai szerkezetű adalékanyagok is (színezékek, édesítőszerek stb.), ezek biztonságos felhasználását azonban megfelelő állatkísérletek és egyéb biológiai tesztek eredményei igazolják.
Az Európai Közösség az 1960-as években fejlesztette ki az élelmiszer- adalékanyagok azonosítására az E-számozási rendszert annak érdekében, hogy a soknyelvű közösségben az élelmiszer-adalékanyagok nevének fordításából adódó problémák és esetleges félreértések elkerülhetők legyenek, s hogy az élelmiszer-adalékanyagok azonosítása és jelölése egyszerűbbé váljon.
A közösség kezdetben négy élelmiszer adalékanyag csoportot állapított meg, és ezekre a csoportokra jelölt kis számokat az alábbiak szerint:
1. Színezékek (E 100 - E 199)
2. Tartósítószerek (E 200 - E 299)
3. Antioxidánsok és antioxidáns szinergisták (E 300 - E 499)
4. Emulgeálók, stabilizálók, sűrítők és zselésítők (E 400 - E 499).
Később hasonló szabályokat állítottak fel az élelmiszer-adalékanyagok más csoportjaira, és számokat adtak ezeknek az anyagoknak is.
Ma már nem állapítható meg egyértelműen az E-szám alapján az adalékanyag technológiai funkciója

 (pl. a lizozim tartósítószer E-száma 1105, az antioxidáns hatású ónkloridé 512),

Mivel hihetetlen mértékben megnőtt az élelmiszer-előállításban felhasználható adalékanyagok száma és technológiai funkciójuk sokfélesége.
Az egyes adalékanyag-csoportokra kijelölt számok egy idő után elfogytak, az újaknak már nem lehetett a megadott százas kereten belül számot adni.
Sok E-szám olyan, korábban széles körben alkalmazott anyag miatt foglalt, amelyek használatát a mai előírások már nem engedik meg. Bonyolítja a kérdést, hogy egyik-másik élelmiszer-adalékanyag többféle hatás elérésére alkalmazható - a kén-dioxid például tartósítószer is és antioxidáns is -, viszont az E-szám lényegéből adódóan egy adott anyag azonosítására csak egy szám használható. Ilyen esetekben az élelmiszer-adalékanyagot a fő funkciójának megfelelő csoportba, így a szóban forgó kén-dioxidot a tartósítószerek közé sorolták be.
Az élelmiszer-adalékanyagok E-számrendszerének az egyszerű és gyors azonosítás lehetőségén túl, az élelmiszerek korrekt jelölésében is fontos szerepe van.
A fogyasztó megfelelő tájékoztatása ugyanis megkívánja, hogy a felhasznált anyagok, köztük az adalékanyagok is, fel legyenek tüntetve az élelmiszer csomagolásán.
A bonyolult és sokszor igen hosszú kémiai elnevezések helyett az E-szám alkalmazása jól bevált erre a célra az Európai Közösség gyakorlatában
.

HÁT IGEN! Ha valaki azt olvasná a címkén: E 219 az nem olyan ijesztő, mint pl. a Nátrium - metil -(p-hidroxi-benzoát) pedig egy dologról beszéltünk. Van viszont egy mondás: amit nem tudunk, azon nem fáj a fejünk sem. Ezzel a szemléletgondolkodással, mindent és mindenkit meg lehet etetni. Mert hát ki az, akitől biztos információt kaphatna a fogyasztó?

(Ez a mottója az információs oldalainknak!)

Bizonyítja ezt az a tény, hogy a rendszert az élelmiszer-világszabványokat kidolgozó Codex Alimentarius is átvette.
Az élelmiszer-adalékanyagok nemzetközi számozási rendszere az INS (International Numbering System for Food Additives) az egész világon, tehát Európán kívül is használatos.
Az INS-számok azonosak az E-számokkal.
Az INS-listán az Európai Unióban engedélyezett valamennyi adalékanyag megtalálható, de szerepelnek rajta olyanok is, amelyek az Európai Unióban nem engedélyezettek.

Tehát máshol még lehet, aztán jöhet a késztermék hiányos feltüntetése, majd az import!

Az a tény tehát önmagában, hogy az élelmiszer-adalékanyagnak van E-száma vagy INS-száma, nem jelenti automatikusan az anyag felhasználhatóságát!
Fontos tudni, hogy az E-számot csak a vonatkozó tisztasági előírásoknak mindenben megfelelő élelmiszer-adalékanyag azonosítására lehet használni!
Az élelmiszer-adalékanyagok E-számáról és technológiai hatásáról az OÉTI munkatársai készítettek egy összeállítást az élelmiszer előállítók számára.
Az anyag kiadását a Magyar Élelmiszerminősítő Társaság vállalta, és terjeszti.
A füzet ára mára meghatározhatatlan, akár a beszerzési forrása, így a fogyasztó számára szinte elérhetetlen. Jó volna ennek egyszerűsített változatát is elkészíteni a lakosság számára, ha volna vállalkozó a kiadásra, hogy a lakosság akár ingyen juthasson hozzá. Azonban ez pedig kifejezetten nem célja az élelmiszergyártók szempontjából a kereskedőknek!

Ezért felvállaltam, hogy létrehozom ezt a listát a lehető legmagasabb tudásommal!

A listánkat és a bennük szereplő adatokat, sok neves külföldi anonim szervezet segítette, hogy feltehetőlegesen minél valósághű információt nyújtson mindenki részére!

Mint maguk az élelmiszerek (tej, hal, szója, mogyoró, eper stb.), az élelmiszer-adalékanyagok is válthatnak ki "allergiás tüneteket" a különösen érzékeny emberekben, akik a fogyasztók néhány százalékát teszik ki.
Ezért az adalékanyagok jelenlétét az élelmiszerek csomagolásán a fogyasztó tájékoztatására Magyarországon, hasonlóan a legtöbb fejlett országhoz, kötelező feltüntetni.
Rá kell írni a címkére az adalékanyag fajtáját (pl. antioxidáns, tartósítószer stb.) és a kémiai nevét vagy E-számát.
A magyar élelmiszer adalékanyag előírások összhangban vannak az Európai Unió szabályaival és biztosítják a fogyasztók egészségének védelmét. Az ilyen minden tudományos alapot nélkülöző, meghamisított listák bizalmatlanná teszik a fogyasztókat és sokat árthatnak azoknak a gyártóknak, akiknek a termékeit "példaként" megemlítik. Nem lehetetlen, hogy éppen konkurenciaharcok állnak a félrevezető közlések terjesztésének a hátterében.

Dr. Sohár Pálné (OÉTI)

Ezt az információt azonnal cáfoljuk az életben, mivel a konkurencia vanília pudingját, vagy egyéb termékeit sem vásárolják meg  akkor, ha elterjed a híre a káros adalék alkalmazásának! Egyébként sem a termékre, hanem a termékben rejlő veszélyforrásra hívta fel a figyelmet az említett felhívás!

Ez is csak azt a mérhetetlen gazdasági haszonvágyat tükrözi a gyártók részéről, hogy inkább meghazudtolnák az igazságot, mintsem megszüntessenek egy veszélyes tartósító, vagy bármely más olyan adalékot, amely az élelmiszer élvezeti, netalán az eltarthatóságát csökkentené.

(Szerkesztő véleménye!)

Rákkeltő-e a citromsav?
A citromsavat a különféle internetes források a veszélytelentől a rákkeltő hatásig sokféleképpen említik.
A veszélyességét igazoló tudományos állásfoglalást nem találtunk, azonban, ha egy idegen nyelvű orvosi-, biológiai lexikonban a citromsav cikkszót föllapozzuk akkor ott szerepelni fog:
a citromsav a ½Krebs-ciklus½ -ba kerül, alakul át stb. szöveg.
A magyar tankönyvek ezt a ciklust - helyesen - Szent-Györgyi-Krebs ciklusnak nevezik (ezért a felfedezéséért kapott Szent-Györgyi Albert és Hans Krebs Nobel díjat).
Valószínű, hogy egy helytelen fordítás nyomán (Krebs németül rákot jelent) került a citromsav = rákkeltű képlet a köztudatba.

(A citromsavról bővebb felvilágosítást a citromsavnál találni E 330 a szerk.)
A sokat említett szájpenész, allergiás reakciók előfordulása az előállítási módjából következik. Iparilag a citromsavat biotechnológiai úton (Aspergillus niger) penészkultúrák felhasználásával állítják elő. A panaszokat a penészek a termékben maradó spórái okozhatják. (Mért marad benne? És mennyi a 4000 Tonnában? A szerk. kérdése.)
A Magyar Élelmiszerkönyv a citromsavra vonatkozó tisztasági előírásai nem tartalmaznak határértéket a penészek számára vonatkozóan
.(ez nagyon lényeges, tehát akármennyi lehetne benne, azzal nem foglalkozna senki. A szerk. véleménye.)
Magyarországon jelenleg kb. 4000 tonna citromsavat használ föl az élelmiszeripar.
Egy liter szénsavas üdítő kb. 5 g mesterséges citromsavat tartalmazhat.
A citrus gyümölcsök természetes citromsavtartalma kb. 7%
Pszeudóallergia az allergiához hasonló tüneteket okoz, de a szervezet nem termel antitestet (immunhiányossá válik). Az ismert pszeudoallergének az ízfokozók k (pl. Glutamin sav és sói E-620 - E625) az úgynevezett kínai étterem szindrómát okozzák
(halántéktájú nyomást, hát- és fejfájást), mivel az ázsiai konyha elterjedten használja.
Fűszerkeverékek, fűszeres készítmények is szinte minden esetben tartalmazzák. Ilyen panaszt okozhatnak egyes tartósítószerek, mesterséges élelmiszerszínezékek, és a természetazonos aromák
Intolerancia egyes emberek velük született, vagy kialakult anyagcserezavarban szenvednek. Ezek az emberek nem, vagy csak részlegesen tudnak megemészteni egyes tápanyagokat, vagy az anyagcseréjükben keletkező anyagokat.
Magyarországon magas pl. a tejcukor intoleránsak aránya, akik, ha tejet isznak különféle enyhébb, súlyosabb tünetek fellépését tapasztalják (hasfájás, hasmenés stb.)
Sokak szervezete nem viseli el a kéndioxidot (E-220) amely a borok, szárított gyümölcsök, burgonyatermékek, gyümölcskonzervek gyakori adalékanyaga. Általában ezek az emberek egyes (acetilszalicilsav tartalmú) fájdalomcsillapítókra is érzékenyek, mint pl. az aszpirin.
A fenilketonúriás emberek az Aspartam E-951 mesterséges édesítőszert nem tudják megemészteni